Ilyenek voltunk, vadak �s j�k,
Bûn�s�k k�zt is �rtatlanok!
Ilyenek voltunk, �s marad egy hely,
Melyet itt hagyunk, ha indulni kell!

A k�t sz� vill�mk�nt has�t bel�m. Potter�k meghaltak. A l�legzetem elakad, �s nem b�rok megsz�lalni. Leroskadok az �gyam sz�l�re, �s a kezeimbe temetem arcomat. Potter�k meghaltak – visszhangzik a fejemben. Az agyam teljesen leb�nul. �rzem, amint k�nnyeim egym�s ut�n csordulnak ki a szemeimbõl. H�t megtette. Remus m�gis megtette! Mindig is sejtettem, hogy õ k�zt�nk az �rul�.

Hirtelen felpattanok �s kisietek az udvarra. A gyûl�let �s a b�nat teljesen elhatalmasodik rajtam. Felpattanok a motoromra. Kit�rl�m szemeimbõl a k�nnyeket �s beind�tom a j�rg�nyt. Eszeveszett sebess�ggel sz�llok f�l a levegõbe. Mielõbb oda kell �rnem James-�k h�z�hoz. Tal�n tal�lok valamit, amivel bizony�thatom, hogy Remus J. Lupin tehet a hal�lukr�l. Hiszen õ volt a titokgazda! James nem mondta meg, kit v�lasztott helyettem, de biztos vagyok benne, hogy õt k�rte meg.

Na igen. Dumbledore persze saj�t maga aj�nlotta fel a seg�ts�g�t. Õ m�r akkor sejtette, hogy �rul� van a Tekergõk k�z�tt. Oh, Istenem, James, mi�rt volt�l ilyen �nfejû? Mi�rt nem hagytad, hogy Dumbledore seg�tsen? Hiszen akkor m�g mindig �ln�l! Õ nem lenne k�pes el�rulni t�ged Voldemortnak!

�s Harry? Mi lehet vajon vele? A keresztfiammal? Voldemort õt is meg�lte? Ha megtette, �n abba belehalok. Nem vesz�thetem el a legjobb bar�tomat �s a keresztfiamat egyszerre! Hiszen mindkettõj�ket im�dtam! Õk voltak az �n csal�dom! Vel�k �reztem j�l magam! Hogy tehetted ezt Voldemort? Bossz�t �llok, esk�sz�m! Ez�rt m�g valaki nagyon meg fog fizetni!

Szemem elõtt feltûnik a Potter-h�z… Azaz, ami maradt belõle. Egy romhalmaz. Motorommal kem�nyen landolok a f�ld�n. Leugrom r�la �s odarohanok a bej�rathoz. Azt�n �szbe kapok. A bej�rat imm�r megszûnt l�tezni.

Nincs s�r�s. Nincs semmilyen hang… H�t Harryvel is v�geztek? Leroskadok a f�ldre �s keserves s�r�sban t�r�k ki. H�t v�ge. Mindennek v�ge. M�g �n itt siratom elvesztett bar�taimat, Lupin v�gan �nnepel azokkal a nyomorult hal�lfal�kkal – �s Voldemorttal.

Ekkor azonban kotor�sz� hangok zaj�t hallom. F�l pillantok �s egy hatalmas dombot l�tok meg magam elõtt. A domb mozog. Mintha motozna a romok k�z�tt. Mielõtt megsz�lalhatn�k, a domb f�l�ll �s elindul fel�m.

- Sirius? – k�rdezi egy hang. Egy nagyon ismerõs hang.

Hagrid! – ki�ltom magamban.

- Sirius, te vagy az? – d�rm�gi az �ri�s.

Meg�ll elõttem �s len�z r�m. Felemelem a tekintetemet.

- Oh, Hagrid… - ny�g�m. – Ezt nem hiszem el. Meghaltak. Mind meghaltak. Meghalt James, meghalt Lily �s… �s meghalt Harry.

- Mutatok neked valamit – sz�l Hagrid �s fel�m ny�jtja hatalmas kez�t. – Azaz valakit.

Megfogom tenyer�t �s felh�zom magam. Az �ri�s lehajol hozz�m – �s a karjaiban megpillantok egy csecsemõt: Harryt.

- �l – sz�lal meg. – Csod�val hat�ros m�don �letben maradt.

- De… – kezdem remegõ hangon. – Voldemort nem akarta meg�lni õt is? – k�rdezem csod�lkozva.

- M�r hogyne akarta volna – reccsen r�m Hagrid. – �s �pp ez az! Nem siker�lt meg�lnie õt.

R�n�zek Harryre. Nem s�r. Csak n�z maga el�. Egy pillanatra olyan �rz�sem t�mad, mintha ez a csecsemõ tudn�, hogy mi t�rt�nt. Mintha tudn�, hogy a sz�lei nem �lnek, hogy Voldemort �pp most �lte meg õket.

- De… hogyan? – k�rdezem �s visszan�zek Hagridra.

V�gigsim�tom Harry arc�t �s ekkor valami furcs�t �rezek a homlok�n. Visszan�zek r� �s egy vill�malak� sebhelyet pillantok meg rajta.

- Senki nem tudja – kezdi Hagrid. – �n is csak annyit tudok, amennyit Dumbledore elmondott. Õ pedig nem mondott t�l sok mindent.

- Hov� viszed most Harryt? – k�rdezem. - K�rlek, hadd vigyem el �n. Hiszen �n vagyok a keresztapja.

- Nem – jelenti ki szigor�an Hagrid. – Dumbledore azt mondta, hogy senkinek nem adhatom oda Harryt.

- De h�t a keresztfiam!

- Tudom. De hidd el, Dumbledore-n�l j� kezekben lesz.

K�nnyes szemekkel meredek az �ri�sra. Az arc�ra furcsa kifejez�s �l – tal�n sajn�lat?

- Ne b�nk�dj, Sirius. Biztos vagyok benne, hogy l�tni fogod m�g Harryt.

- De James-et �s Lilyt nem!

- Menj haza Sirius, �s pihend ki magadat. J�t tenne neked p�r nap sz�net. A Rendnek elmondom, hogy mi a helyzet veled. Ebben a pillanatban senki nem v�rja el tõled, hogy r�szt vegy�l b�rmilyen feladatban. Menj haza, igy�l egy cs�sze j� forr� te�t �s fek�dj le aludni.

Lehajtom a fejemet. Hagrid nem �rti. Hogy is �rthetn�? Nem az õ csal�dj�t �lt�k meg az im�nt. Dumbledore pedig azt se engedi, hogy �n vigyem el Harryt.

- A Roxfortba viszed? – k�rdezem hirtelen.

- Nem – feleli az �ri�s. – Valami mugli v�rosba.

- Csak nem…? – bukik ki belõlem. – Ugye nem…? Dumbledore ugye nem Lily h�g�hoz akarja vinni?

- De, azt hiszem, igen.

- Muglik k�z�? – tajt�kzom d�h�sen. – Most akart�k meg�lni! Erre Dumbledore k�pes �s bedugja egy olyan helyre, ahol senki nem tudja megv�deni? N�lam sokkal nagyobb biztons�gban lenne!

- Egyet�rtek, de Dumbledore utas�t�s�t nem szeghetem meg. Harry a nagyn�nj�hez ker�l. �s biztos vagyok benne, hogy nem v�letlen�l d�nt�tt �gy.

Hagrid elfordul tõlem.

- M�r csak azt k�ne kital�lnom, hogyan vigyem el a kicsit arra a mugli helyre.

- Vidd el a motoromat – suttogom elhal� hangon. – Nekem m�r nem kell.

- Tess�k? – n�zz vissza r�m Hagrid.

- Mondom, vidd el a motoromat.

- �s te mivel m�sz haza?

- Semmivel. Nem megyek haza. T�bb� nem. Ott minden James-re eml�keztet…

Az �ri�s sz�nalommal a szemeiben n�z r�m.

- K�sz�n�m, Sirius – biccent fel�m.

Elindul a motorhoz. Fel�l r�, Harryt mag�hoz szor�tja, beind�tja a motort �s elrep�l. N�m�n meredek ut�na. Szemeimbe ism�t k�nnyek gyûlnek. Gyûl�lettel telve gondolok Remusra. Hogy lehetett ennyire �lszent! Mindig is Voldemortot szolg�lta! H�t persze! Hiszen v�rfarkas! Minden v�rfarkas gonosz �s sz�vtelen! Hogy hihettem azt, hogy õ m�s?!

Eg�sz testemben remegek a gyûl�lettõl. Elford�tom a tekintetemet a h�z romjair�l. De azt�n m�gis visszan�zek r�. James �s Lily teste m�g ott van a romok k�z�tt. Hiszen �gy tûnik, Hagrid volt az elsõ, aki ide�rt… Nem akarom l�tni õket. Nem. Azt nem b�rn�m ki. �lettelen test�ket l�tv�n elveszten�m az eszemet…

Elfordulok. Ejtek m�g egy utols� k�nnycseppet a h�z k�sz�b�re, azt�n bossz�v�gyt�l fûtve elindulok megkeresni Lupint. Azt a v�rfarkast! Gyûl�l�m! GYÛL�L�M!

Elborult aggyal j�rom az utakat. Nem �rdekel, hogy minden mugli megb�mulja hossz� hajamat, fekete tal�romat, kis�rt szememet �s a kezemben l�võ var�zsp�lc�t. Ebben a pillanatban nem �rdekel semmi. Csak tal�ljam meg Lupint! Magam elõtt l�tom, amint ott �ll a hal�lfal�k gyûrûj�ben. Vajs�rt iszik. Mindenkivel koccint. Gonoszul vigyorogva b�mul r�m, azt�n megsz�lal: “Igyunk a Potter-csal�d hal�l�ra!” A hal�lfal�k egy emberk�nt ord�tanak f�l: “�ljen!”.

Megr�zom a fejemet. Nem… - gondolom magamban. – Lupin nem a hal�lfal�kkal �nnepel, hanem mag�val Voldemorttal!

Nem is tudom, mi�rt, de v�g�l abban a v�rosban k�t�k ki, ahol Peter is lakik. De ha m�r itt vagyok, megkeresem õt �s megk�rem, k�s�rjen el Remus Lupinhoz. A s�t�t utc�kon baktatok �s a h�z�t keresem. Hirtelen furcsa hangok �tik meg a f�lemet.

- Te tehetsz r�la!

- A Nagy�r miattad veszett el!

- Ha nem szabad�tod r� arra a Potter-k�ly�kre, nem t�rt�nt volna meg mindez!

- A te hib�d!

Elrejtõz�m az egyik h�z takar�s�ban �s kilesek m�g�le. A hal�lfal�kat azonnal felismerem: fekete tal�rjuk �s �larcuk el�rulja õket. Legal�bb hatan-heten vannak. K�r�l�llnak valakit �s hozz� besz�lnek. A valaki sz�nalmasan ny�gd�s �s bõg.

Ez nem Remus – hallom a saj�t hangomat. – Õ nem bõgne. �s nem ny�gd�sne! Ez az alak nem Remus! Nem õ �rulta el James-et! – A felismer�s f�jdalmasan has�t bel�m. Hogy is hib�ztathattam v�gig õt? Hiszen egy�rtelmû volt! Az a f�reg tette! A k�nnyek ism�t kit�rnek belõlem. De ez�ttal Remus�rt s�rok. Hogy tehettem ezt? Hogyan v�dolhattam meg õt?! Õt, aki olyan j� �s kedves mindenkihez! Az a mocsok tette! Az az �lszent, alamuszi, k�tsz�nû, aljas �rul� volt!

Tudom, ki� a nyafog� hang. Egyetlen embert ismerek, aki k�pes nyafogni – f�rfi l�t�re. �s az a valaki nem Remus Lupin, hanem Peter Pettigrew.

- Gondolkodj el azon, hogy mit tett�l, te f�reg! – harsogja az egyik hal�lfal�.

- Csak az�rt nem �l�nk meg, mert nincs parancsuk r� a Nagy�rt�l!

- Te g�r�ny! Most azt�n j�l h�zd meg magad!

Hirtelen hangos pukkan�sok t�ltik be az eg�sz utc�t �s a hal�lfal�k eltûnnek. A zajra azonban a k�rnyezõ h�zakb�l kirontanak a muglik, hogy megn�zz�k, mi t�rt�nik.

Nem b�rok m�r magammal. Erõsen megmarkolom a kezemben a p�lc�t �s kil�pek rejtekembõl. Nem �rdekelnek a muglik. Nem �rdekel m�r semmi… Nekirontok annak a f�reg Pettigrew-nak.

- Lily �s James…! Sirius! Hogy tehetted ezt?! – ord�tja hirtelen.

Minden mugli fel�nk fordul. Hirtelen megtorpanok. Ajkaim hangtalanul form�lj�k:

- Micsoda?!

El kell k�b�tanom õt! Be kell vinnem a Miniszt�riumba! Le kell csukniuk! K�ldj�k Azkabanba! Szemeimben �jabb k�nnyek gyûlnek �ssze. Meglend�tem a p�lc�mat, de mozdulatom elhal a d�bbenettõl.

Egy pillanat t�red�ke az eg�sz. L�tom, amint Pettigrew egy bicsk�t cs�sztat ki a farzseb�bõl. Hallom, amint elszel vele valamit, ami azt�n tompa puffan�ssal landol a betonon. Azt�n v�rt pillantok meg.

D�htõl eszemet vesztve ism�t meglend�tem a p�lc�mat, de m�r k�sõ. Peter gyorsabb volt.

Hatalmas robban�s… muglik sikolyai… t�r�tt �vegek csilingelõ hangja… holttestek puffan�sa a f�ld�n… m�g hangosabb sik�t�sok… R�meredek Peterre. Vigyorog. Azt�n hirtelen patk�nny� v�ltozik �s eltûnik a csatorn�ban.

Egy pillanatig d�bbenten �llok. Azt�n keserû nevet�s t�r elõ belõlem. M�g mindig nem �rdekelnek a muglik, akik a r�m�lettõl sikoltozva rohannak oda halott szomsz�daikhoz. Csak nevetek… Nem. Nem õr�ltem meg. Peter aljass�g�n r�h�g�k. �lszent term�szet�n �s �rul� mivolt�n. �vekig azzal etetett minket, hogy majdnem kvibli. �vekig loholt James meg ut�nam. �vekig a bar�tainak mert nevezni minket…

Hangos pukkan�sokat hallok magam k�r�l. L�tom, hogy miniszt�riumi var�zsl�k �rkeznek. De õk se �rdekelnek. Nevetek tov�bb. Elindulnak fel�m. A p�lc�ikat kivonva tartj�k maguk elõtt. Fenyegetõen merednek r�m.

K�t alak l�p oda hozz�m. R�juk n�zek. Az egyik�k Cornelius Caramel, a m�sikat nem ismerem. A nevet�st pedig nem tudom abbahagyni. �rzem, amint megragadnak �s megk�t�znek. K�zben hallom a muglik r�m�lt besz�mol�j�t.

- Azt ki�ltotta: “Lily �s James…! Sirius! Hogy tehetted?”…

- …azt�n bumm �s…

- …az alacsony, k�v�r pasas eltûnt…

- …a szomsz�daink meghaltak…

- …ez az õr�lt f�rfi pedig csak nevetett…

Igen. Nevettem. �s m�g mindig nevetek. F�l se fogom, hogy a miniszt�riumi var�zsl�k az�rt vannak itt, hogy engem vigyenek el.

- Csak ennyit tal�ltunk, Cornelius – hallom valahol az egyik var�zsl� hangj�t.

R�meredek a valamire, amit a m�gus a kez�ben tart. Egy ujj… Peter Pettigrew ujja. Teh�t erre kellett a bicska! Az a mocsok tudta, hogy elj�v�k hozz�! Tudta, hogy szeg�ny, szerencs�tlen Remust fogom v�dolni! Hiszen pontosan tudta, hogy f�l se mer�l bennem a gyan�, hogy pont õt, Petert v�doljam!

Mindent pontosan kitervelt! Az eg�sz eltûn�s�t! Direkt �gy csin�lta, hogy a muglik �gy l�ss�k, mintha �n �ltem volna meg Lilyt �s James-et. Na meg persze õt. �s a muglik �gy is l�tt�k. Õk csak Peter ki�lt�s�t, meg a “bumm”-ot hallott�k. Nem l�tt�k a bicsk�t. Nem hallott�k az ujj tompa puffan�s�t. �s nem l�tt�k a lev�gott testr�szbõl kicsordul� v�rt…

M�g mindig nevetek, de a kacag�son k�v�l egy �jabb k�nnycsepp is elhagy engem.

- Nem �n voltam – ny�g�m ki v�gre. – Pettigrew �l! Nem �n �ltem meg Lilyt �s James-et se! Pettigrew �l!

M�g mindig meg vagyok k�t�zve. K�t erõs var�zsl� megragad, �s vonszolni kezd.

- Na, persze! Ezt a dementoroknak mes�ld – veti oda nekem az egyik.

Nem tudok m�st tenni, �gy h�t nevetek. Erõm m�r r�g elsz�llt belõlem. Es�lyem se lenne a menek�l�sre. Hi�ba v�ltozn�k �t kuty�v�, nem lenne �rtelme. Tapmancs most nem seg�thet. Elkapn�k. Elkapn�nak. �s akkor azt is megtudn�k, hogy illeg�lisan anim�gi�t ûz�k.

Elvisznek. Azkabanba ker�l�k. Caramel most mondja. Oh, Istenem… Peter, ez�rt m�g meglakolsz! Lecsuknak, pedig �rtatlan vagyok! Gyilkoss�g�rt fogok �lni! De egyszer majd szabadulok! �s akkor, esk�sz�m, meg�llek! Esk�sz�m! ESK�SZ�M!

S�rva fakadok. Lilyt �s James-et siratom - meghaltak. Harryt siratom – Dumbledore a begy�p�s�d�tt agy� muglik k�z� dugja. Remust siratom – Bocs�ss meg. Bocs�ss meg, ami�rt t�ged v�doltalak, egyetlen bar�tom. Magamat siratom – �rtatlan vagyok.

ITT �S MOST, AZ �LETEMRE ESK�SZ�M, HOGY MEG�LLEK, PETER PETTIGREW! �s akkor majd egy olyan bûn�rt fogok Azkabanban rohadni, amit meg�rdemlek!

~* V�GE *~