Hatodik érzék

Vannak-e szellemek? Látnak-e minket? Nem, szellemek nincsenek, vágja rá rögtön mindenki. Pedig lehet hogy itt vannak, csak mi nem látjuk őket . Cole, egy nyolcéves kisfiú, akinek van egy hatodik érzéke, látja a holtakat. Állandóan kísértik őt a halott emberek. Szeretnék, ha megtenne nekik bizonyos dolgokat. Ha meghallgatná őket.

Mert mondani akarnak valamit, még nem végezték el a dolgukat. Cole retteg tőlük, fél, hogy bántani fogják. Bezárkózik, senkinek sem beszél a titkáról, mert akkor mindenki „dilisnek” hinné. Nem tudja, mit tegyen különleges tudásával. Dr. Malcolm Crow gyermekpszichiátert gyötri a bűntudat egy régi kisfiú miatt, akit nem tudott meggyógyítani. Megismerkedik Cole-lal, aki emlékezteti a fiúra, és úgy érzi, ha új betegének segíteni tud, befejezte a feladatát. A fiú először nem akar beszélni a titkáról, de később megnyílik és elmondja, miért fél mindig, amikor egyedül van.

Ennek a filmnek van egy sajátos lassúsága, amiért az ember elvontnak, unalmasnak találhatja. A végén van egy fordulat, ami „megmagyarázza", miért kellett ilyen apránként, részletenként felépíteni a történetet. Bruce Willis (Malcolm Crow) remekül játszott, és be kell ismerni, hogy jó színész. Cole-t Haley Joel Osment alakítja olyannyira meggyőzően, hogy Oscar díjra jelölték. A történet több szemszögből (felnőtt, orvos, „médium”) mutatja be a halál után történtekről való elképzeléseket. Végül is a mozi érdekes, de csak annak, aki érdekelődik a téma iránt, mert ha nem, végig unni fogja. Igaz, 1 óránként van egy-egy kisebb fordulat, de nem egy vérbő, mozgalmas film, az biztos. Szerintem az egész mozi a végére épít, ahol olyan meglepetés éri a nézőt, amitől az egész film új megvilágításba kerül.